ipari folia
Környezetvédelem a világban

A tudatosság határán- avagy meddig ér tetteink takarója egy műanyag világban?


A Plastic Europa becslései alapján évente Európa 10-13 millió tonna műanyagot okád ki magából, ami kizárólag az emberi szemetelés terméke. Hol vannak még ettől a mezőgazdasági és ipari műanyag hulladékok….

Magyarországon évente hozzávetőleg 500 ezer tonna műanyagot hasznosítanak újra, ez kevesebb, mint 50% a 2020-ig kötelezően teljesítendő Hulladék Keretirányelvnek. És ezzel hazánk még a középmezőnybe tartozik a többi EU-s tagállamokat nézve.

MŰANYAG- soha nem forgattam még magamban ezt a nap mint nap használt szavunkat. Talán éppen azért. Műanyag. Kissé mintha sajnálnám is. Elképzelem életre hívásának első pillanatait, amikor rányomták a bélyeget. Ez csak utánzat, csak plagizálás, ez amolyan mű anyag. Felmagasztaltuk valamikor, ma azonban már terhes, szabadulnánk tőle… Ismét túl mohók voltunk, túl sokat akartunk és egyáltalán nem gondoltunk a következményekre. Most pánikszerűen kapkodunk, mert érezzük, kissé késő, egy kissé felelőtlenek voltunk, egy kissé túllőttünk a célon. Pedig nem így indult. Pedig ezt is jóra, a fejlődésre akartuk használni. Alkottunk, mint Mary Shelley Victor Frankensteinje, most meg borzadva pusztítanánk teremtett lényünket.


Elhagyatott fólia sátrak, ahol hajdanán virágzott a növénytermesztés

Az egyén felelőssége- mennyi az annyi?

Ahogy az elején írtuk, évente Európában 10-13 millió tonna személyes fogyasztásból adódó műanyag hulladék termelődik. Gyors fejszámolás…. 742 millió ember él jelenleg az Európai Unióban.

Ez 17, 5 kilogramm műanyag szemét évente per fő. És nem is tűnik olyan veszélyesnek, azt gondolnánk, nem több száz kiló, hát belefér. És ha onnan közelítünk, hogy LEHETNE 0 is….. ?

A műanyaghulladékokról és az újrahasznosításról beszélni az egyénnek kissé skizofrén állapot. Nagyon is égető a tudatos életmódra való tömeges áttérés. Nagyon is hangsúlyos, hogy felelősségteljes fogyasztóvá váljunk. Kezdve a saját kosár, táska, kulacs használatával. Mert amit megtehetek, tegyem meg a mindennapokban. És ezzel még csak újat sem mondtam, mindenki tudja. De valahogy a kollektív felelősségre úgy gondolunk, hogy az nem nálam, hanem a másiknál kezdődik.


Olyan ez, mint amikor a fél osztály elégtelen dolgozatot ír az iskolában. Megkönnyebbülve dőlhetünk hátra, hiszen nekem miért kellett volna jobban teljesíteni, ha a többség sem volt rá képes?….





És így jutunk el apránként, sok kicsi sokra megy alapon az éves 10-13 millió tonna műanyagszeméthez. Visszafele is működne a “sok kicsi sokra megy elv”, ezzel pedig eljuthatnánk egy nullához közeli számhoz.

Túl utópisztikus? Lehet.

De a ’70-es években Magyarországon még a műanyaghulladék újrahasznosítása volt utópisztikus. És mégis, egy közel 4000 lelket számláló kistelepülésén, Decsen a műanyagüzemben a ’80-as évek közepén (!), az országban ha nem is elsőként, de mindenképpen az elsők között kezdtek a hulladék műanyagból hipós flakonokat készíteni. A vegyszeres ballonokból, megfelelő tisztítás után pedig traktoralkatrészeket gyártottak egészen 1990-ig.


Túl utópisztikus volt? Lehet. Mára viszont szükségszerű!

Mezőgazdaság, ipar, kereskedelem- van beleszólásom?

Van egy másik, fajsúlyos oldal is a műanyaghulladékok olvasatában. Ez pedig nem az egyén által termelt nem lebomló hulladék, hanem a mezőgazdaság, az ipar, a csomagolóipar és a kereskedelem lábain megtelepedett műanyaggyártás.

Képzeljünk el egy virágzó eperültetvényt. Óriási, fekete mezőgazdasági fóliák közül bont virágot a gazmentes, átlátható növény a több tíz hektáros eperföldön. Hatalmas fóliasátrakban gyönyörködünk az útról, mert tudjuk, milliónyi görögdinnyepalánta nevelődik a szabadföldnek. Elismerjük, erre szükség van és talán észre sem vesszük, hogy nyár végén hány tonna síkfólia hever a földek szélén, eldobva göngyölegben az erdőszéleken, közel a mezőgazdasági területekhez…. Nincs beleszólásunk, erre már nem terjed ki egyéni hatáskörünk.


Évente nagyjából 120 millió tonna sertést dolgoznak fel világszerte

Évente a világon több mint 300 millió tonna húst dolgoznak fel, ennek kicsivel kevesebb, mint a felét a sertés teszi ki. A mára elképzelhetetlen méreteket öltött húsfeldolgozás számos más környezeti problémát felvet, amin szintén változtatni kellene, mérsékelni a húsfogyasztást több megfontolásból is. Erre most nem térnénk ki, ezt megtette helyettünk a Magyar Természetvédők Szövetségének 2015-ös “Húsatlasz” című tanulmánya.

Mi most az ezt kísérő, elképesztő mennyiségű műanyag csomagolóanyag, fólia és tasak mennyiséget nézve szörnyedünk el egy pillanatra….és még tovább. Ebbe szintén nincs beleszólásunk, erre már nem terjed ki egyéni hatáskörünk.


Azt megtehetjük, hogy nem vesszük meg az előre csomagolt, fagyasztott húsokat, a műanyagbélbe töltött húskészítményeket, a csomagolt felvágottakat.

Helyette kistermelőtől szerezzük be a húst, netán házi nevelésűt veszünk, illetve, magunk is tarthatunk haszonállatot. Ezek mindegyike nagy elköteleződést követel meg, de nem lehetetlen és elérhetetlen a megvalósításuk.

Építőipar, csomagolóipar- a műanyag egy életképes és fenntartható alternatívája lehet a PLA

Amerre csak nézünk, mindent elborít a műanyag. Most csak két olyan szembetűnő gazdasági ágazatot érintettünk, ahol a műanyag helyett sok esetben nyújthatnának alternatívát a PLA-ból készült termékek.


A mezőgazdaságban használt csomagolófóliák és szabadföldi fóliák esetében, ha ezeket PLA, vagyis biológiailag lebomló, komposztálódó anyagból készítenék, máris sokat tennénk környezetünkért.

A megoldás mégis csak bennünk rejlik

A hosszú távú megoldást – és ezt már többször hangsúlyoztuk- a fogyasztás nem kismértékű, hanem 2019-ben már valóban drasztikus csökkenése eredményezné.

Leadni a kényelmünkből nem könnyű. De ideje még vagy ezredszerre is feltenni a kérdést – mert úgy tűnik, még mindig nem vesszük eléggé komolyan-, vajon megéri az önpusztítás?!

Related posts

Leave a Comment